2014. június 14., szombat

Futó kaland



Szemtanúkat keresek.

Aki az Ultrabalaton rajtja előtt két férfit látott a partról a Balatonba esni és erről az eseményről felvételt készített, magas jutalom ellenében, jelentkezzen nálam.

Jelige "Ultrabénák".

2014. február 2., vasárnap

Secret project

Recovering from my Christmas knitting frenzy I started a new project which is challenging and relaxing at the same time... a huge round throw. It must be finished within two months, (HUH that is a short notice), for the birthday of somebody close. Hopefully he is not that into knitting blogs, so it may be safe to show you some progress photos.




So far I've managed to keep it secret, but I'm afraid that later I will not be able to hide such a bulky thing. You can imagine how big it is as I've already joined together three of the longest cables and I 'm planning to join more as I go along...

As for the technical details (but I'm sure you all recognized the pattern):
yarn: Rial Filati Morbidone
pattern: Westknits, Old Forge

Wish me good luck...

2014. január 6., hétfő

Hajó a kedvem





Idén is megtartottam a hagyományos karácsonyi éjszakai kötést: most füleket, orrokat és szemeket készítettem...hajnalig. 

2014. január 2., csütörtök

CPH 12

A munkamániából való kigyógyuláshoz nem elég kivenni a szabadságot és jó messzire utazni, meg kell állni a céges laptopnak az indulás előtti utolsó pillanatban a kézipoggyászba való becsúsztatását is. A gyógyulás útján vagyok: a gép otthon maradt a futóruhák viszont bekerültek a csomagba.
Szeretek idegen helyeken futni, Gé viszont nem szereti ha idegen helyeken futok, ezért kellett a telefon és ezért alakult úgy, hogy edzés közben fényképeztem. Nem tudom visszaadni, mennyire gyönyörű volt Koppenhága karácsony napján, de ha van kedvetek sötét és homályos képeket nézegetni, íme néhány (és ezek még a jobbak).


Az edzés alatt rengeteg magányos futót láttam és már az első kilométeren egy 10- 15 fős csoportba botlottam, akik épp mikulásfutásra gyülekeztek. Bár a dánok nagyon szimpatikus emberek, kedvesek, segítőkészek és jól beszélnek angolul, nem csapódtam hozzájuk, nekem előre eltervezett útvonalam volt ugyanis... a fejembe vettem, hogy elfutok a Kis hableányig és vissza. Az útvonaltervező Christiánián át vezetett, ami biztos nagyon érdekes városrész, de nem hiszem, hogy nekem való: drogosok és hippik lakják, ezért itt kicsit növeltem a tempót.



Még valamit a dánokról: a legelképesztőbb dolgokat is meg tudják oldani hajóval és biciklivel...



Átlátom már annyira ezt várost, hogy a főbb túristacsapásokon ne tévedjek el, már egy kicsit unalmasnak is tűnt a tengerparton végigfutni. Azt hiszem elhaladtam a könyvtár előtt és a másik parton pedig az operaházat láttam. Sokat dobott a hangulatomon a többi futó, itt nagyon népszerű babakocsival futni, ami jó móka lehet.


Kissé lihegve, de megérkeztem a Kis hableányhoz, ami egyben azt is jelentette, hogy elérkeztem a féltávhoz. Lehet, hogy emiatt, lehet, hogy mert épp nem lógott rajta ötven tapizó túrista, de most még szebbnek láttam, mint amire emlékeztem.

Visszafelé futva, az erős szembeszél ellenére, vagy pont azért, még jobb hangulatba kerültem, annyira, hogy mindenfélét megfogadtam, természetesen főleg a jövő évi edzéseket és versenyeket illetően...

Rendszeres olvasók