2013. szeptember 16., hétfő

OFFTOPIC szatírsztori

Nem tudom, tudjátok e, hogy nekem is megvolt a margitszigeti szatír, akiből akkora sztár lett mostanában. Imádom olvasni a sajtóját, szinte már nosztalgiával gondolok arra az időszakra amikor még hajnalban a Szigetre jártam futni. (Télen a legcsodálatosabb, de erről már sokat áradoztam.) Igen, elhallgattam ezt a kis sztorit, de nem azért, mert szégyellem magam, tudjátok, ennél én sokkal kínosabb helyzetekbe tudok kerülni külső segítség nélkül is.

Eleinte nem vettem komolyan a jelenséget: a férfi a bokorban állt, integetett... visszaintegettem. Jól van, tudom, de kontaktlencsében nem látok jól, sötét is volt, nem vettem észre, hogy nincs rajta ruha.

Néha kijött a bokorból és mellettem futott, integetett és valamit beszélt. Visszaintegettem és mosolyogva jeleztem, hogy zenét hallgatok, ezért nem hallom amit mond, de igen, csodálatos ilyenkor reggel egy kis kocogás... Ekkor már derengett, hogy ez azért nem normális dolog. Aztán egy nap kivettem a fülhallgatót a fülemből és amikor meghallottam, hogy mit kiabál a férfi ( és, hogy mit csinál), na akkor egy akkora sprintet vágtam hazáig, hogy még mindig az az egyéni csúcsom. Mobil persze soha sincs nálam, egy lélek sem volt a környéken... nem volt mit tenni, futni kellett...

Még aznap elmentem, hogy feljelentést tegyek. Azelőtt nem volt dolgom a rendőrséggel, de bíztam bennük: majd kieszelnek valami ügyes cselt és elfogják a férfit. Futó rendőrnő csalikról, meg térfigyelő kamerákról fantáziáltam.

A kapitányságon kopogtatásomra egy rendőrtanuló jelent meg, akinek fiatal korára való tekintettel csak annyit mondtam: "egy szatírt szeretnék feljelenteni". Nem válaszolt, csak visszahúzta az ablakot. Amikor a háttérben ülő idősebb kollégáival történő rövid egyeztetés után visszajött, a következő kérdést tette fel: " Önnek ez a személy az ismerőse, esetleg egy közeli hozzátartozója?"

A szatírt már rég feldolgoztam azóta, de ezt a kérdést soha sem fogom kiheverni. 

Végül egy A4-es papírra fogalmazást kellett írnom, ami szerintem elég jól sikerült, mikor átolvastam még büszke is voltam magamra, milyen lényegretörően, mégis stílusosan foglaltam össze a történteket. Nem használtam csúnya szavakat, bár voltak olyan kifejezések, amik kicsit furcsának tűntek a saját kézírásommal leírva. Összességében élvezhető, kerek olvasmányt kanyarítottam ki az esetből.

Nem sokkal ezután jártam kihallgatáson, de szörnyen gyenge az arcmemóriám, nem tudtam azonosítani a férfit. Később hallottam, hogy elfogták és elengedték. Kicsit csalódott voltam. Nem futok többet a Szigeten, ezzel részemről lezártam ezt a dolgot. 

3 megjegyzés:

Tündi írta...

Ez nagyon jó írás! Egyes részeket felolvastam Petinek!

fancsila írta...

:))
Nem kell félnie, az Ő képét nem mutatták az azonosításon... sikerült tisztázni, hogy egyik rokonom se szatír...

Tündi írta...

Ebben ne legyél teljesen biztos! Momika még képlékeny!

Rendszeres olvasók