2013. december 1., vasárnap

2013 lezár

Teljesen önkényesen, belső naptáramhoz igazodva, úgy döntöttem, hogy a 2013- as évet ezennel, minden különösebb ünnepélyességet mellőzve, lezárom. Az ami ebben a 11 hónapban történt elég volt, január elsejéig engem ne keressen senki. Néhány napig még hajlandó vagyok, szigorúan nyolc órában, csupán levezetésképp, dolgozni. 

A decembert a "megérdemelt pihenés és újrakezdés hónapjának" kiáltottam ki. Napirendem a következő: reggel futás, délelőtt korcsolya, délután kötés, este edzőterem, közte főzés és olvasás. Kicsi építkezés persze, mert ez már beépült a napi rutinomba. Aztán még az országot is elhagyom és ezzel remélem itthagyok minden rosszat és jövőre mindent jobban csinálok majd. 

Persze majd megmutatom mi mindent készítettem a pihenés alatt, van egy hosszú listám és rengeteg fonalam. Egy kis előzetes: az épp most záruló csereberére kötött nyakmelegítő és sapka szigorúan fekete- fehérben.

És egy másik verzió, ami nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, pedig én festettem hozzá a fonalat is és tényleg nagyon igyekeztem.
Azért ezt is becsomagoltam és elküldtem az én angyalkámnak (ez teljes képzavar, de már így alakult ki a sok- sok csereberében: mindenki mindenkinek az angyalkája), hátha nyáron is szeret nyakmelegítőben járni.


Most kaptuk a hírt, hogy 

megszületett 

EMMA. 

Ezt mindenképp jó előjelnek veszem: mégiscsak szép az élet.


2013. szeptember 16., hétfő

OFFTOPIC szatírsztori

Nem tudom, tudjátok e, hogy nekem is megvolt a margitszigeti szatír, akiből akkora sztár lett mostanában. Imádom olvasni a sajtóját, szinte már nosztalgiával gondolok arra az időszakra amikor még hajnalban a Szigetre jártam futni. (Télen a legcsodálatosabb, de erről már sokat áradoztam.) Igen, elhallgattam ezt a kis sztorit, de nem azért, mert szégyellem magam, tudjátok, ennél én sokkal kínosabb helyzetekbe tudok kerülni külső segítség nélkül is.

Eleinte nem vettem komolyan a jelenséget: a férfi a bokorban állt, integetett... visszaintegettem. Jól van, tudom, de kontaktlencsében nem látok jól, sötét is volt, nem vettem észre, hogy nincs rajta ruha.

Néha kijött a bokorból és mellettem futott, integetett és valamit beszélt. Visszaintegettem és mosolyogva jeleztem, hogy zenét hallgatok, ezért nem hallom amit mond, de igen, csodálatos ilyenkor reggel egy kis kocogás... Ekkor már derengett, hogy ez azért nem normális dolog. Aztán egy nap kivettem a fülhallgatót a fülemből és amikor meghallottam, hogy mit kiabál a férfi ( és, hogy mit csinál), na akkor egy akkora sprintet vágtam hazáig, hogy még mindig az az egyéni csúcsom. Mobil persze soha sincs nálam, egy lélek sem volt a környéken... nem volt mit tenni, futni kellett...

Még aznap elmentem, hogy feljelentést tegyek. Azelőtt nem volt dolgom a rendőrséggel, de bíztam bennük: majd kieszelnek valami ügyes cselt és elfogják a férfit. Futó rendőrnő csalikról, meg térfigyelő kamerákról fantáziáltam.

A kapitányságon kopogtatásomra egy rendőrtanuló jelent meg, akinek fiatal korára való tekintettel csak annyit mondtam: "egy szatírt szeretnék feljelenteni". Nem válaszolt, csak visszahúzta az ablakot. Amikor a háttérben ülő idősebb kollégáival történő rövid egyeztetés után visszajött, a következő kérdést tette fel: " Önnek ez a személy az ismerőse, esetleg egy közeli hozzátartozója?"

A szatírt már rég feldolgoztam azóta, de ezt a kérdést soha sem fogom kiheverni. 

Végül egy A4-es papírra fogalmazást kellett írnom, ami szerintem elég jól sikerült, mikor átolvastam még büszke is voltam magamra, milyen lényegretörően, mégis stílusosan foglaltam össze a történteket. Nem használtam csúnya szavakat, bár voltak olyan kifejezések, amik kicsit furcsának tűntek a saját kézírásommal leírva. Összességében élvezhető, kerek olvasmányt kanyarítottam ki az esetből.

Nem sokkal ezután jártam kihallgatáson, de szörnyen gyenge az arcmemóriám, nem tudtam azonosítani a férfit. Később hallottam, hogy elfogták és elengedték. Kicsit csalódott voltam. Nem futok többet a Szigeten, ezzel részemről lezártam ezt a dolgot. 

2013. szeptember 7., szombat

Русский язык is fun



Hello negyvenesek :-). Nem ismerős? Komolyan mondom, rengeteget tanultam életemben és perverz módon élveztem minden percet, de az orosztanulás mindent visz. Olyan kincsekre lelek a neten, hogy minden nap (bár mostanában nincsenek valami jó napjaim a szokásos munkahely- lakásfelújítás horror miatt) vágyok egy kis tanulásra.

Remélem kedvet kaptok Ti is, ha megnézitek ezt az oldalt, vagy ezt a blogot.

És egy nagy kérés: szurkoljatok nekem, hogy holnap reggel befussak a Nike Félmaraton rajtjába... Igen, igen a rajtba, mert szégyen, de mostanában mindenhonnan elkések és több versenyen már futni kellett az utolsó kilométereken, hogy elérjem a rajtot...

2013. augusztus 11., vasárnap

Z projekt 2/1

... és az élet végre megadta amire annyira vágytam: egy fél pár kötött zoknit.


2013. július 25., csütörtök

Éjszakai kötős - futós bekattanós

Húha, kimaradt itt néhány hét. Mit mondhatnék, kicsit eseménydús az életem és úgy tűnik, nem jut idő a blogra. Valami gond van a cégnél, mert a munkatársaim nagy részét elküldték, a maradék elmenekül, vagy bekattan a sok munkától.  Én még nem döntöttem el, hogy melyik megoldást válasszam, de a bekattanás is nagyon vonzó. 
A nappal fennmaradó, nem munkában töltött részében még mindig lakástfelújítunk, ezért az éjszakába tolódott át a kötés és a futás is. ( most csodálkoztam rá, mennyien futkároznak éjszaka a városban). Persze ez nem panaszkodás, élvezem ezt a pörgést, csak ki - kiesik a kötőtű a kezemből, mikor elszunnyadok kötés közben. 

Három határidős kötnivalóm volt mostanában, az elsőről hoztam képeket: itt lehet, hogy egy kicsit elkapkodtam a fonalválasztást, az orvos és a szülők még nem tudják biztosan a gyerek nemét, én már megelőlegeztem egy kislányt. Ki tudta volna otthagyni ezt a fonalat és a gombokat?

A második és a harmadik projekt még titkos. A FB-os (фейсбук :) csoportban már hamarosan fény derül rá, ki kinek készített kendőt és akkor majd én is megmutatom, mit alkottam.

A lakásunk... soha sem lesz kész.





2013. május 21., kedd

Run honey run



 Azoknak akik kedvet kaptak a futáshoz és azoknak akik hűtlenek lettek hozzá(m). Az első csoportnak inkább bíztatás, a másodikba tartozók pedig vegyék inkább fenyegetésnek.

2013. április 14., vasárnap

Ujjgyakorlat







Ezt nem nagyképűségnek szántam, tényleg jól belejöttem a kendőkötésbe. A két Noro kendő között viszont sajnos volt egy sikertelen zoknikötési kísérletem, úgyhogy most azt próbálom belőni, hogy mi van a zoknin innen de a kendőn túl. Azt hiszem a megfejtés a pulóver lesz.
A kendő pedig a mai szülinaposunké.

2013. április 2., kedd

Fura új kendő


... idővel megszokjuk egymást. Vagy nem.

2013. március 17., vasárnap

Aztán kisütött a nap



NORO és én - blokkolás után, futás előtt

2013. március 15., péntek

Under the weather...

Amikor ilyen idő van kint és kihírdetik, hogy senki se induljon útnak, a kötőtűimmel sértődötten bekucorodok a kézimunka sarokba. Ennek a nyomorult albérletnek ( ha ezt tudom, hogy ilyen sokáig maradunk ideiglenesen....) ez az egyetlen használható szeglete.
Mondanom sem kell mindenféle stílus és szépérzék hiánya miatt (részemről persze), a ne is említsük milyen szedett- vedett  kézimunka sarok nem kerülhetett rá az új lakásunk látványterveire, de azért én pontosan tudom hol lesz... enyhe önfejűség ez (ismét csak részemről, persze).



További csodálatos tulajdonságaimra derült fény az elmúlt évben (miután kitöltöttem néhány személyiségtesztet álláskeresős okokból) például, hogy egy rohadt, szemét diktátor vagyok, továbbá türelmetlen, erőszakos, megfélemlítő, hatalmaskodó. Szóval, ahogy az év nagy részét, a mai napot, a holnapit és a holnaputánit is diktátorkodással fogom tölteni a kézimunka sarokban. Szóljatok, ha bárkit megfélemlítettem...

Összefoglalva: a lakásfelújítás nem halad valami jól, a személyiségtesztek semmit sem érnek, új állásom van és nem vagyok valami boldog. Most meg ez az idő is...











 Nem biztos, hogy felismerhető,de ez a kardigán minta szerepel a Ravon, csak a karöltő után egy picit "szabadon engedtem a fantáziám". A sapi mintája Wondrlandingtől...

 
 

Bocs a depis bejegyzésért, szerencsére történnek jó dolgok is: újra összefutottunk NORO-val... az iránta érzett szerelmem semmit sem fakult... ez a fonal tökéletes.




2013. január 6., vasárnap

Sapkahegyek

Három kötött sapkát szeretnék megmutatni, amiket a SZABADSÁGOM alatt készítettem ( igen, amikor nem dolgoztam annyit mintha nem lettem volna szabadságon).

Az elsőt Gábornak kötöttem, remélem megbecsüli, mert egyhamar nem kötök neki mást. Barka Mosó masa fonalból van, ami annyira sokoldalú és sokszínű, hogy szinte az összes karácsonyi ajándékot ebből a fonalból készítettem.(A karácsonyi ajándékokról nem készültek képek, ahogy az lenni szokott az utolsó héten már nem aludtam, nem futottam, nem ettem, hanem kötöttem..)

A másodikat már mutattam más színben: csigakalap. Szerintem nem túl praktikus hordani, főleg ha valakinek annyi fölösleges haj van a fején, mint nekem (a fodrászom szerint igazán adhatnék belőle néhány rászorulónak), de a csigát megkötni mindenképp nagy bravúr és sikerélmény volt.

A végére hagytam a legjobbat. Minden szempontból telitalálat ez a sapka: a szín, a fonal és a minta tökéletes összhangban van. Imádom. Az idei téli kötőszezonom másik fonalsztárját használtam: a Malabrigo Riost.

Semmi sem mehet kárba ebből a fonalból: a nyakmelegítő a maradékokból készült.


Jöjjön a ráadás... Ezt a sapkát nem én készítettem, a csereberén meglepetés ajándékként kaptam a nyakmelegítő mellé. Köszönöm innen is a készítőnek, nagy becsben tartom mindkét darabot.

Rendszeres olvasók