2011. június 17., péntek

Még tart a Kindle-varázs

Olvasok amikor csak tudok... ezért szinte semmi másra nem jut időm... csak egy apró újdonságot tudok mutatni: fagombok kerültek a Kindle tokokra ( PureWood-tól).

Fellengzősen azt gondoltam, ezek a gombok az utolsó fából készültek ami bűnös olvasási szenvedélyem miatt pusztult el... de tudom, hogy ez naív gondolat: ma már jártam egy könyvesboltban és éreztem a nyomtatott papírlapok vonzását... 

Fekete István Csí című könyvével szerettem volna felavatni a Kindle-t, mert ez volt az első olvasmányom hét évesen... de nem találtam meg elektronikus formában. Egyenlőre nem túl nagy a választék magyar nyelvű elektronikus könyvekből, aki viszont szeret angolul olvasni, annak a Kindle főnyeremény. 

Azért gondolok néha a kézimunkázásra is, vettem néhány biztonsági szemet, hátha ihletet kapok... így néznek:

2011. június 5., vasárnap

Kindle meglepetés

Amazon Kindle ... minden jövőbeli olvasmányom egy kütyüben. (Egy- két tok pedig minden kütyünknek kell, ugye? )


 Azt mondják sokan ösztönösen lapozni akarnak amikor könyvolvasón olvasnak... nekem nincsenek ilyen erős beidegződéseim... rögtön elfogadtam, hogy ezentúl ez lesz a könyv, ha tetszik, ha nem.




Szerencsére tetszik: meglepően jó élmény rajta az olvasás, kevésbé fárasztó, mint az igazi könyv... és nem csak a szememre gondolok: kézben tartani is kényelmesebb. 
Szörnyű rossz szokás, de gyakran olvasok evés közben... ez most sokkal egyszerűbb lett. Még rosszabb szokás, hogy jelölőkkel ragasztgatom tele a könyveket, szélsőséges esetben pedig firkálok is, nem beszélve a szamárfülekről... na, ez sem lesz gond többé, mert ezeket már bűntudat nélkül művelhetem a digitális könyvekkel. Persze a táskámba is könnyebben befér...
Ciril betűs könyveket is olvashatok rajta, de ami a döntő érv volt: KOTTÁKAT IS LEHET RÁ TÖLTENI!!! 

Más: Kékesfutás. Ha van pár percetek, nézzétek meg a kisfilmjét, szerintem annyira jól visszaadja a múlt heti hangulatot. Túl sokat tartalékoltam az első nyolc kilométeren és nem mondanám, hogy megerőltettem volna magam a végén... de azért felfutottam Mátrafüredről Kékestetőre és ez nagyon-nagyon jó érzés.

Rendszeres olvasók