2011. január 26., szerda

Noro és én

Szereztem Noro fonalat... nem vagyok egy sóher típus, de ez annyira sokba került, hogy majdnem felsírtam amikor beütötték az árát (euróban ... szerencse, hogy a fejszámolás sem az erősségem, különben meg sem vettem volna...).
Őszinte leszek, kicsit csalódott voltam amikor itthon nézegettem... hiába moher meg gyapjú meg selyem, bizony nekem ez csak színes kötözőspárga.... még annak is elég gyatra minőség... de aztán elkezdtem belőle horgolni... és teljesen a hatása alá kerültem... ez a fonal tökéletes...imádom és nem nyugszom amíg nem szerzek belőle még többet...

5 megjegyzés:

rojalka írta...

Kérlek kukkants b a blogomba van egy díjam neked!

Zazálea írta...

mitől változott meg a véleményed?

fancsila írta...

a színe és a tartása miatt, a színátmenetek olyan természetesek... észre sem vettem és már a kékből zöldbe, a feketéből meg szürkébe csapott át...
nem hiszem, hogy egy nagyobb darab jól mutatna belőle, de arra gondoltam, hogy összekombinálnám mondjuk gyapjúszövettel: lehetne horgolt a kabáthajtóka meg a kézelő...
de hát már megint elszaladt a a fantáziám... megyek tanulni :-(

Zazálea írta...

értem! :o)

peony írta...

Jaj a NORO... se vele, se nélküle... én annyira szeretem (elsősorban a silk garden változatait), de néha annyira felbosszant...

Rendszeres olvasók