2010. február 27., szombat

Spinning és kangoo

Tudom, hogy úgy tűnik, mintha ez egy kézimunka blog lenne, de időről-időre vágyat érzek arra, hogy a kis életem más örömeiről is írjak. Most például a sportról. Miért pont most? Mert a tavasz közeledtével egyre jobban érzem, hogy bizony ez segít át a sötét hónapokon... mármint a spinning és a kangoo.

A spinning (vagy indoor cycling) külső szemlélőnek őrültségnek tűnhet: egy szobakerékpáron úgy tekerni, mintha az életed múlna rajta, bevallom, ez tényleg kicsit fura... ráadásul csak itt hangozhatnak el ennyire értelmetlen mondatok: "tegyél rá közepes hegyet", "ha úgy érzed, hogy velem akarsz jönni állj ki a nyeregből",  "ebből a síkból már csak két perc van hátra" vagy például a kedvencem:" érezd, hogy megállíthatatlan vagy". Miközben folyamatosan a pulzusommal küzdök és szakad rólam a víz, bizony nehéz érezni ezt. A zene persze sokat segít, meg a jó ritmusérzék... és az akaraterő. Cserébe jár egy kis boldogságérzet, izmok itt-ott (de semmi durva) és jó kondíció.

Másik szenvedélyem a kangoo, ami a boldog egyetemi éveket idézi, ugyanis az Ars Presso óta nem őrjöngtem ilyen jót. Akkoriban azt táncnak gondoltuk, de ma már józanul visszatekintve nem volt az, talán inkább csoportterápia a feszültség levezetésére. A kangoo is pont erre jó...

Hiába lelkendezek itt a téli teremsportokról, már alig várom, hogy igazi biciklin kikerekezzek a Margitszigetre és ússzak egyet a Hajósban... és érezzem, hogy tényleg megállíthatatlan vagyok.

2010. február 26., péntek

MESKA vásárlások és a másolás problémája

Azért szeretek a MESKÁN vásárolni, mert :
  • amit kiválasztok és megveszek, azt talán én is meg tudnám csinálni, ha nagyon összekapnám magam, de valaki már elkészítette és tetszik, 
  • rengeteg kreatív alkotóval találkozok ott, akiket így szeretnék bátorítani,
  • teljes mértékben át tudom érezni, hogy milyen fáradtság és öröm volt elkészíteni az adott darabot,
  • a tárgyak mögött igazi emberek vannak, dolgoznak, gyereket nevelnek, élnek, nem pedig egy marketingosztály gondolkozik azon, hogy hogyan lehetne személyesebbé tenni a terméket.
Ezért szeretem a MESKÁT. És, hogy mit is vettem mostanában? Ezt az inget és fülbevalót. Lehet, hogy a jövő héten már fel is avatom őket a Csík koncerten...

A másolásról- ami úgy látom heves érzelmeket váltott ki mostanában- pedig az a véleményem, hogy ha akaratlan, vagy nem származik belőle üzleti haszon, miért ne. Egyébként én mindig nyugodtabb vagyok, ha megveszem vagy elkérem a szabásmintát...  Elég rosszul érintett a másolós mizéria, ugyanis épp arra készültem, hogy bögre formájú neszeszereket varrjak...vajon azt ki találta ki először?

2010. február 24., szerda

2010. február 22., hétfő

Kis angol nyelvtan - helyett varrogatás

A hétvégén elhatároztam, hogy varrok egy tokot a slusszkulcsnak (ami érdekes módon egyáltalán nem kulcsformájú). Már a suliban fordítás órán is félig ezen járt az agyam, kis vázlatokat készítettem itt-ott a margóra (Japán patchwork könyvekben látni ilyen beteg dolgokat, hogy valaki mindenre huzatot varr, hát most végre van hazai példa is).  Végül ilyen lett...

És most a kis angol nyelvtan: az inverzió, vagyis a köznyelvi szórend felborítása, kérdő szórend alkalmazása kijelentő mondatokban. Ezt gyakoroltuk szombaton. Tanultam már róla régebben is, de így, hogy megtudtam, hogy ez Yoda mester kedvenc mondatszerkezete, hmm, így mindjárt több kedvem volt hozzá (Gábor mindig mondta nekem, hogy Yoda mestert nem szabad kinevetni :-D). Nem szeretnék senkit lefárasztani, ha valakit érdekel, itt elolvashatja, hogy nagy kedvencem Grammar Girl hogyan látja az angol nyelvtan és a Star Wars kapcsolatát.

Érdekességként még leírom, hogy a tolmácsolásban semmit sem fejlődök: Obama State of the Union beszédével próbálkoztunk szombaton, de az eredmény siralmas volt...

2010. február 21., vasárnap

WAMP HURRÁ!

Úgy vártam már ezt a wampot mint a tavaszt. Végül együtt érkeztek.
Mindent megnéztem, mindent csodáltam, mindent szerettem volna megvenni, de végül csak egy dolgot vettem: egy furcsa de szép bőrtáskát a macbooknak.

2010. február 18., csütörtök

A varrógépem

Amikor elkezdtem blogot írni, elég kritikus voltam magammal szemben és az első hetekben mindent amit írtam pár nap múlva kitöröltem. Így került a szemétbe a varrógépemről szóló postom is. Most megpróbálom újra...
A gépem Singer 221K típusú, a Singer skóciai gyárában készült 1957 januárjában. Ezt a modellt az 1933-as Világkiállításon mutatták be és egészen az 1960-as évek közepéig gyártották Skóciában és Amerikában. A váz alumíniumból készült és a varróasztal felhajtható, hogy a gép könnyű legyen és beférjen a bőröndjébe. Közismert neve, a Featherweight is kis súlyára utal, de azért a mellékelt korabeli hirdetést túlzásnak tarom: elég sokat kéne gyúrnom ahhoz, hogy így a tenyeremen hordozzam a kis "pehelysúlyút"... 
Nincs műanyag alkatrésze, ezért elég gyakran kell olajozni és zsírozni és néha a motor is egy kis karbantartást igényel, szerintem leginkább amatőr gépészeknek készült.
Igazi mestermunka: néha leveszem a fedőlapot és figyelem ahogy a pici motor forgatja a tengelyt és a fogaskerekeket és végül megjelennek a tökéletesen egyforma öltések az anyagon. Csak egyenesen tud varrni, de azt halkan és gyönyörűen teszi. 
Nem számít ritkaságnak, bár vannak limitált szériák amik igen drágán kelnek el a régiségkereskedőknél. Az én gépem Angliából jött DHL-lel, az Ebay-en licitáltam rá és körülbelül 25ezer Forintba került.
Mostanában gondolkozok egy szabadkaros változaton, ami kicsit ritkább ezért drágább is és nehezebb hozzájutni, de már fellángolt bennem a gyűjtőszenvedély, úgyhogy meg fogom szerezni...

Memóriajáték és egyéb tervek

Gina blogjában láttam a paneles anyagból ovisoknak varrt memóriajátékot és amikor kiderült, hogy néhány hét múlva bébiszitterek leszünk, rögtön beugrott ez az anyag, ami arra született, hogy memóriajáték legyen. A kérdés csak az, hogy egy két és fél évesnek nem lesz e ez túl bonyolult? Bárcsak jobban értenék a gyerekekhez!
A legrosszabb emlékem arról, amikor gyerekekre vigyáztam az, hogy mire a szülők befutottak mindkét csajszi a kanapén ugrált ruha nélkül, pelenkában. Később vettem észre, hogy valamelyik módszeresen körberágcsálta a bőr ülőgarnitúrát (még mindig itt vannak a kis fognyomok).
Sokat ront a helyzeten, hogy ami Gábor szerint játék az szerintem őrjöngés és szívem szerint azt hajtogatnám, hogy "sírás lesz a vége", utána meg hogy "ugye megmondtam", de érzem, hogy ez mennyire fölnőtt szöveg lenne. 
A lényeg, hogy még két hetem van, hogy összehozzam a mackós memóriajátékot Sebinek....

Írtam, hogy mennyi tervem van az elkövetkezendő hónapokra, de nem csak a  foltvarrásra gondoltam. Minden nyárra készítek egy horgolt csipkeblúzt. Utána persze nem veszem fel, mert ezek eléggé átlátszóak és én meg eléggé szégyenlős vagyok, de igazából úgyis az elkészítését élvezem... Idén ezt néztem ki...

2010. február 13., szombat

Fejezzük be együtt!

Csatlakoztam Iglice "Fejezzük be együtt!" játékához. (katt a jobb oldali sávban a logóra)
Azt hiszem februárra már nevezhetek is az alábbi almás táskával, amit egy év pihentetés után már sikerült is befejezni.
Most a következő UFOk (unfinished objects) jutnak az eszembe: két takaró, az egyiknél már csak a tűzés hiányzik, egy táska darabokban és egy blúz... attól félek, ha kicsit szétnéznék még találnék itt-ott félkész dolgokat és még annyi terv van a fejemben, hogy biztos jut majd minden hónapra befejezni való.


Hajrá minden résztvevőnek!

2010. február 11., csütörtök

Almás táska

Több mint egy éve szabtam ki ezt a zsákvászon táskát, a fülek is "raktáron voltak" és volt egy alma alakú foltom, amit mindenképp fel akartam varrni valamire. Ezekből a részekből azonban soha sem készült volna táska, ha nem kapok egy darab bőrt a munkatársnőmtől.
 A "népi kismesterség oktató" tanfolyamon tanultunk bőrözni, de az már elég rég volt. Azt hiszem ez meg is látszik a végeredményen: fogtam a bőrt és nekiestem a varrógéppel... szégyellem magam.

Az alma a táska belsejébe került, de én szeretem ezeket a kis rejtett díszeket: a ruhákban  is a bélés izgat a legjobban, pedig azt senki sem látja...

Breaking news... végre fent vannak a jog jegyek a Neptunon!

2010. február 9., kedd

2010. február 7., vasárnap

Első nap az iskolában

Annyira be voltam rezzenve az iskola miatt, hogy elfelejtettem, hogy megérkeztek a Timeless treasures anyagok. Hát igen, az almás anyagok a gyengéim.


És a gombok is.


Szóval tegnap volt az első tolmácsolás órám ettől voltam egész héten zizzent. Nem is ment valami jól: csak harmadik próbálkozásra sikerült beleszólni a mikrofonba, kiderült, hogy két percig sem tudok fejben tartani öt adatot, bár gyönyörűen jegyzetelek, nem tudom kiolvasni a saját írásomat és ami a legrosszabb, hogy pánikolok (de legalább nem őzök).
Tudom, hogy beteg vagyok, de engem ez teljesen feldobott: azóta terveket gyártok arra, hogy ennek ellenére hogyan fogom ezt én mégis megtanulni.

2010. február 5., péntek

Amit megjósoltam...

...bekövetkezett : ma behalt az asztali gépünk. Most az én laptopomon osztozunk... (persze közben megy a nagy windows telepítés)  és most kaptam kb tíz perc gépidőt. Nem is tudom mivel töltsem... 
Egy éve kettészakadt a család a PC és a Mac rajongók táborára. Semmi problémám a Windows-sal, csak nincs kedvem használni...talán túl sokat használom a munkahelyemen és meguntam. Úgy döntöttem ha van alternatíva, én azt választom. Eddig még nem bántam meg, sőt élvezem.
A múlt hétvégén magamban mosolyogva állítottam össze egy prezentációt hétfőre az apple keynote- tal. Azóta azt mondogatom mindenkinek, hogy van egy olyan program, mint a power point, csak ezt arra tervezték, hogy prezentációt állítson össze az ember vele és közben ezt élvezze. Tényleg ennyi az egész...

2010. február 3., szerda

2010. február 2., kedd

Az apró dolgok istene

Mindent megteszek, hogy ne kelljen befejezni a takarómat: ma például úgy éreztem, hogy azonnal meg kell varrnom ezt az apró tárcát. Évek óta őrizgetem a réz keretet, de most jött el az ideje.
Még mindig a patchwork táskáim anyagát dolgozom fel: ez a kis epres-hópihés összeállítás nagyon közel állt a szívemhez. Szeretném felhívni a figyelmet a középső anyagra, ami a híres Kaffe Fassett sorozatból való, szerintem érdemes megnézni a választékukat...


Rendszeres olvasók