2010. április 17., szombat

Lamia

Épp azt fontolgattam, hogy kitörlöm magam az összes közösségi oldalról, mert egyre többen jelölnek  barátnak (fura, mert szerintem antiszociális vagyok), de most a facebook-on felbukkant valaki a múltból, akinek nagyon örültem... 
Ő Lamia Egyiptomból. Együtt tanultunk Szentpéterváron és együtt is laktunk. Együtt laktunk még Másával is, aki szerintem a tanulmányait üzletszerű kéjelgésből fedezte, de ez csak egy megérzés... Lamiának soha sem említettem. 
Lamia muzulmán vallású, nem ivott alkoholt. Egyszer ugyan berúgtunk a piacon a romlott "szok"-tól, de neki ez szintén nem tűnt fel...
Nem vette észre azt sem, hogy a finn fiúk már reggel részegen jelentek meg az egyetemen (mert alkohol nélkül ők is antiszociálisak voltak) és végül bevitték őket a rendőrségre.
Lamiával naponta kétszer együtt imádkoztunk. Nem tudtam megértetni vele, hogy nem vagyok vallásos ezért  inkább végig a Himnuszra és a Szózatra imádkoztam. 
Lamia nem evett disznóhúst, viszont marhahús konzerv helyett tévedésből több karton sűrített tejet vásárolt, amit hetekbe tellett elajándékozni és feldolgozni. Azóta iszom a teát sok sűrített tejjel.
Van még egy szürreális emlékem (nem is tudom tényleg megtörtént-e vagy csak álmodtam): ülünk a Kirov balettben, a Hattyúk tavát nézzük egy első emeleti páholyból... a színpadra besorjáznak a hattyúk, erre a nézőtéren több száz japán és amerikai turista felpattan és vadul villogtatni kezd a fényképezőgépével. Hangosan nevetünk rajtuk.

Most persze csak a mókás dolgok jutottak az eszembe Lamiával kapcsolatban, de voltak sötét napjaink, még össze is vesztünk egyszer.
Visszavágyok Szentpétervárra, de tudom, hogy semmi értelme sem lenne odamenni nélküle.
Most azt kérdezi, hogy nincs-e kedvem meglátogatni Egyiptomban, és én meg azt kérdezem, hogy nincs-e kedve egy orosz úthoz...

Nincsenek megjegyzések:

Rendszeres olvasók