2010. március 15., hétfő

Drink me

Íme az első próbálkozásom a bögrével... Még van min javítanom, de nem akartam, hogy teljes mértékben koppintás legyen, ezért magam kísérletezem ki a megfelelő arányokat...

A tegnap éjszaka kokárdakereséssel, majd kokárdavarrással telt. Láttam a múlt héten a sok kreatív kokárdát a blogokban és a MESKÁN, de bevallom én konzervatív vagyok, úgy varrom ahogy azt Apu tanította nekem...

Most fejeztem be Kondor Vilmostól a Bűnös Budapest-et, ami 1939-ben játszódik és mióta olvasom úgy járok az utcákon, mintha egy másik korban élnék... már sok tér és utca akkori nevét tudom. Most nem sorolnék példákat, mert mondjuk úgy, hogy nem az volt Budapest fénykora ... és ma meg mégiscsak ünnep van. Egyet mégis leírok: tegnap reggel a piacra indultam, de elcsatangoltam (előfordul, hogy rossz irányba kanyarodok), lementem a Dunához majd a Berlini tér felé mentem haza... ami persze a Nyugati tér... de volt már Marx tér is. Szeretem ezt a várost...

Sok napsütést az ünnepre!

2 megjegyzés:

zseniko írta...

Szia!
Gyerekkoromban minden nyáron Pesten voltam, és minden vágyam az volt, hogy egyszer ott élhessek a fővárosban. Aztán felnőttem... És sokat jártunk utána is Pestre, szinte kéthetente, de ma már egyre rosszabbul tűröm a sok embert, a zsúfoltságot. Születésemtől egy pici, 500 lakosú Duna parti faluban élek, persze eljárok innen dolgozni, de alig várom, hogy hazaérjek, a csöndbe, a nyugalomba. Nagyon-nagyon szeretem a falum, a Duna-partot, a Duna illatát, különösen eső után, a fűszagú töltésoldalt. Jó dolog, ha valaki szereti a helyet, ahol él, és minél többet tud róla. Szóval megértelek... Én is szeretem Pestet a mai napig is, szeretek felmenni, bóklászni, de aztán hazajönni...
Üdv.
Enikő

fancsila írta...

Szia,

igen, pont ezt érzem, szeretem, mert itt lakok... de vanak furcsa dolgaim: nem megyek le a metróba, ha nem kerülhetem el a tömegközlekedést bedugok a fülembe valami zenét, mert én nem az embereket szeretem itt, hanem azt ami egyszer régen ez a város volt...a 100 éves házakat, kis boltokat, a történelmet...
pont azon gondolkozunk, hogy egy kis faluba költözünk nyárra a Duna partjára és én előre tudom, hogy azt is imádnám... (de mivel Gábor nem alkalmazkodik túl jól, neki kell az alaptábor a belvárosban, hogy visszamenekülhessen, ha nem tetszik a falusi élet)

Köszi, hogy írtál,
Éva

Rendszeres olvasók