Akkor és most

Ágyazás közben csodálkoztam rá erre a kis címkére az ágytakarónkon. Már teljesen meg is feledkeztem róla, hogy milyen komolyan tudtam venni régen a dolgokat: amikor az első takaróm elkészült 2002-ben bizony még keresztszemes címkét is gyártottam hozzá.

Ma már ezt így oldom meg... tudom, hogy nem valami stílusos és hát a piros-fehér-zöld és az évszám is hiányzik róla... de mentségemre legyen mondva, hogy soha sem voltam jó keresztszemesben.

A héten folytatódik a  hétvégi rossz sorozatom: lecsúsztam az athéni maraton jelentkezésről... (nem kellett volna annyit gondolkozni rajta) betelt a 12ezer fős keret. Egyenlőre úgy tűnik a 10 km-re tudtam nevezni, de a sorsom a görög szervezők kezében van... Nem is tudok lefutni egyébként 42 km-t, de gondoltam addig még van idő, majd belejövök :-), szorgalommal annyi mindent el lehet érni...

Márciusi FEB

A hétvége legjobb eseménye, hogy elkészültem a márciusi FEB munkámmal. Íme a képek...

Ezt a takarót most kivételesen saját magamnak varrtam. A mintája 'vasúti kerítés', a méretei: 100 cm x 150 cm , a blokkok 5cm- es csíkokból készültek.

A másik jó dolog ami a hétvégén történt, hogy szombaton az Ős kajánban vacsoráztunk Tolcsván. Igazi régimódi hely, ahol minden a vendéglátásról szól, nincs különösebb felhajtás és a vendégekkel szeretettel bánnak. Szépek a porcelánjaik: örülök, ha láthatom a Hollóházi Apolló készlet dekor nélküli darabjait. Az ételek különlegesek, ehetőek és szórakoztatóak... legalább is mi elég jól szórakoztunk rajtuk.

Ezeken kívül sok rossz dolog is történt a hétvégén, de azokat inkább most nem írom le...

Új anyagok

Szépek, ugye? Mióta a munkahelyemtől kőhajításnyira nyílt egy Mesebolt, az ebédszünet lett számomra a nap fénypontja… ezeket ott szereztem ma és még a munkatársnőimet is becsalogattam… egyszer csak megjön a kedvük a varráshoz.

Holnap lesz Bartók Béla születésének az évfordulója, ezt csak azért tudom, mert Filharmónikusok hangversenyre megyünk a Müpába. Már nagyon várom, szerintem olyan mű is lesz, amit még én is énekeltem hajdanán. Megpróbálok majd nem bekapcsolódni :-) Általában ez azért sikerül. Egyszer az Operában a szemközti páholyban egy kislány végigvezényelte a Requiem-et... halálra röhögtem magam rajta, remélem karmester lett belőle, mert nagyon jól csinálta.

A mai városi túrám állomásai

Azt hiszem sokszor írtam már arról, hogy mennyire szeretem Budapestet, mennyit túrázok a városban. Ma egy gyönyörű helyen jártam, a Műszaki Egyetem parkjában. Valójában a könyvtárba mentem, mert ott tanulok a vizsgáimra, de a parkban is mindig teszek egy kört, ha arra visz az utam. Körbesétáltam a K épületben, elmentem a Sóhajok hídjáig és bekukkantottam a Nagyolvasóba...

Ezután átsétáltam a Szabadság hídon, a Váci utcán átverekedtem magam egy-két túristacsoporton és a Vörösmarty térre mentem ahol tettem két kört a vásárban. Összefutottam egy volt kollégámmal, aki cserepeket árult, jól elbeszélgettünk.

A vásárban láttam Figurkákat, amik olyan szép anyagokból voltak, hogy majdnem elcsábultam... végül nem vettem semmit. Itthon jutott eszembe hogy kifogytam a kékfestőből, úgyhogy biztos, hogy lesz még egy utam...

Kizökkenve

Kicsit kizökkentem a hétköznapokból, mert számunkra ezen a héten megkezdődött a biciklis szezon és azóta le sem szeretnék szállni a kerékpárról.

Most a Balatonról küldöm ezt a furcsa szívet, ami egy kitűző és azért különleges, mert nem szórom ám a szíveket mindenfele, sőt kicsit idegenkedek tőlük. :-) Van még egy nagy titkom: nem szeretem a Kalapos Zsuzsit sem ...

Nem feledkeztem meg róla, hogy már csak pár nap van a márciusból, hatalmas terveket készítettem a FEB és az anyagfaló játékhoz is, amint hazamegyek boldogan, feltöltődve napfénnyel, nekilátok a varrásnak.

Süss fel nap

Drink me

Íme az első próbálkozásom a bögrével... Még van min javítanom, de nem akartam, hogy teljes mértékben koppintás legyen, ezért magam kísérletezem ki a megfelelő arányokat...

A tegnap éjszaka kokárdakereséssel, majd kokárdavarrással telt. Láttam a múlt héten a sok kreatív kokárdát a blogokban és a MESKÁN, de bevallom én konzervatív vagyok, úgy varrom ahogy azt Apu tanította nekem...

Most fejeztem be Kondor Vilmostól a Bűnös Budapest-et, ami 1939-ben játszódik és mióta olvasom úgy járok az utcákon, mintha egy másik korban élnék... már sok tér és utca akkori nevét tudom. Most nem sorolnék példákat, mert mondjuk úgy, hogy nem az volt Budapest fénykora ... és ma meg mégiscsak ünnep van. Egyet mégis leírok: tegnap reggel a piacra indultam, de elcsatangoltam (előfordul, hogy rossz irányba kanyarodok), lementem a Dunához majd a Berlini tér felé mentem haza... ami persze a Nyugati tér... de volt már Marx tér is. Szeretem ezt a várost...

Sok napsütést az ünnepre!

Kincsek

Ezeket a gyönyörű pántlikákat hozta nekem ma a posta Franciaországból. 

Még nem tudom melyiket mire használom, de az Alice in wonderland sorozatból valókat (Eat me/Drink me és The Rabbit-Hole went straight on like a tunnel for some way & dipped suddenly down

so suddenly that Alice had not a moment to think about stopping herself before she found herself falling down a very deep well) egyszerűen nem tudtam otthagyni... Az almás meg adta magát... A szives nem az enyém, az nem vallana rám...

Egyébként ma beszerző körúton voltam és úgy érzem megnyugodhatok, mert most már van miből dolgozni a hétvégén. Vettem például batikolt anyagot ehhez a táskához, amiből még csak egy zseb van meg, de megmutatom. Bár igazából ajándék lesz, de szerintem nem fogok lebukni...

Anyagfaló játék

Csatlakoztam egy játékhoz, de már most érzem, hogy ez nem lesz egyszerű menet. Az anyagfaló játékban amit Gina hirdetett az elfekvő anyagkészleteinket használjuk fel... mármint azt a részét, ami lelkiismeretfurdalást okoz.

Nem tudom még, hogy vajon mit készítek majd ezekből az anyagokból, de már az is jó, hogy eljátszom a gondolattal, hogy valami lesz belőlük.

Lemérni őket nehezen tudom, de annyi biztos, hogy ebben a dobozban laknak a könyvespolc tetején és pont megtöltik. Ha kiürülne a doboz, tarthatnék benne valami mást... mondjuk patchwork anyagokat.

Kodálymódszer

Sajnos egyre gyengébb fotókat készítek és ennek az a titka, hogy lusta vagyok elővenni a rendes gépet, csak az én kis masinámmal kattingatok és hát fény nélkül ez nem sokra képes... Ezennel megfogadom, hogy ezen változtatok.

Megvarrtam a memóriajátékot Sebinek, a lányok remekül szórakoztak vele (talán látszik azért a képeken), Sebi inkább a konyhában főzött Gáborral. Hová fajul ez a világ:-)?

Még nem is írtam, hogy szerdán Csík zenekar koncerten voltunk a müpában. Volt ott minden, Lovasi András meg Kiss Tibor és sok-sok feldolgozás, ahogy mostanában trendi. Jó szórakozás volt, sokat nevettünk, de nekem nagyon hiányzott egy-két kedvencem. Nyugtassatok meg, hogy vannak még emberek rajtam kívül, akik hallgatnak magyar népzenét a Földön. 

Talán csak azért, mert Kodály iskolába jártam és zongorázni tanultam, de amikor az iTunes-ban felveszek egy-egy népzenei albumot, hogy az ipodon le tudjam játszani séta közben, meghatódva Kodályra gondolok és amikor a Köröndnél sétálok mindig egy népdalra váltok a tiszteletére...

Végezetül három, számomra érdekes rendezvényt szeretnék ide behivatkozni, (hátha így én sem feledkezek meg róluk):

• Hulladékból termék kiállítás
• A magyar fordítók és tolmácsok napja
• Balaton szupermaraton

Szótlan szerda

Házikós táska és kulcstartó kékben

Tegnap éjszaka készültem el ezzel a táskával, aminek a "kis falu kékben" nevet adtam, bár én még soha sem éltem falun, csak egy idealizált kép él bennem a falusi életről, azt is Gábor (becenevén "Őstermelő") hosszas tanulmányozásával alakítottam ki. 

A kék bőrfül miatt adott volt a kék árnyalat, de szerettem volna valami kis vidámságot is belevinni a táskába, ezért varrtam hozzá egy színes kulcstartót.