Olyan hetem volt, hogy ha csak a jelentősebb eseményekre gondolok vissza, már attól kiráz a hideg...
Csütörtökön lenulláztunk egy bérelt autót Horvátországban... de azt hiszem ezt simán felülírta a tegnapi kutyaharapásom.
Egy teljesen ártalmatlannak tűnő, kistestű korcs egyszerűen lábon harapott miközben futottam. Amikor kérdőn néztem rá, hogy ezt most miért kellett, csak nézett szomorúan és elügetett... nem lehetett valami jó napja.
Először nem tűnt nagy ügynek az egész, még nyolc kilométert azért lefutottam utána, de a baleseti sebészeten azt mondták, hogy ez nem játék... meg kell keresni a kutyát, mert a veszettség halálos (mint az köztudott).
A balesetin azért nyugtáztam, hogy még ha meg kell kapnom a veszettség elleni oltássorozatot, akkor is messze én vagyok a legszerencsésebb a váróteremben... Csak két dolog fájt: hogy kutyaharapásosnak szólítottak és a tetanusz elleni oltás.
Kicsit megdöbbentett, hogy a futas.net-re felkerült egy fénykép rólam amint a Nike félmaratonon loholok, ezen még gondolkozok, hogy hogyan kellene kezelni... azt hiszem megkérem őket, hogy vegyék le. Ráadásul eléggé korhatáros :-), de azért
nézzétek meg, szerintem vicces, látszik rajta, hogy mekkora átéléssel futok :-).
A lényeg, hogy mindezek ellenére rendületlenül horgolok, horgoltam mialatt a csereautóra vártunk, horgoltam a baleseti várótermében és ez segített kicsit átvészelni az egész őrült hetet... Most kicsit összeillőbb színekből dolgozok, de a minta a szokásos...
