2015. június 15., hétfő

ULTRABALATON

Hihetetlen, hogy egy hét leforgása alatt körbefutottuk a Balatont, elköltöztünk és lenyomtuk a Kékesfutást. Ez már az igénybevétel szerinti csökkenő sorrend és szívem szerint a költözést az Ultrabalatonnal holtversenyre hoztam volna ki, annyira kimerítő volt, de mivel a futás a hobbim, nem a lakásfelújítás, ezért úgy döntöttem, inkább arról írok.

Az UB... az ország legellentmondásosabb futóversenye, az idei évben ez volt az egyetlen esemény, amire igazán készültem. Azt hiszem ezt nevezik célversenynek a profik, de a közöttük épphogycsak megtűrt öregedő háziasszony kategóriában nem használunk ilyen fellengzős kifejezéseket. Én csak "eddigi életem legnagyobb élményének" szoktam hívni... vagy annyit mondok, hogy "számomra az év többi része egyszerűen csak levezetés lesz".

Mivel nem tudtam, mire leszek képes (nem titok, két fős csapatban indultunk, nekem nyolcvan kilométer volt a táv) ezért nem futottam hullára magam az elején és még maradt bennem a célban, vagy nem maradt... ezt már nem tudjuk meg. Az éjszakai szakasz volt a legkülönösebb, sokszor teljesen magányosan, fülsiketítő békabrekegéssel kísérve, tettem meg hosszú kilométereket és egyáltalán nem hiányzott a többi futó lármázása. Illusztrációként tekintsétek meg Gé hosszú záridővel készített felvételét, amin az új fejlámpámban láthattok... nem tudom minek fárasztottam magam az integetéssel.



Először a gyomrom adta fel a szolgálatot, utána a bal lábamon az Achilles és néhány olyan testrészem, amiket ott neveztem el, mert addig nem is tudtam róluk. Arra tisztán emlékszem, hogy a kis hájpárnák deréktájon hogyan rezonáltak be minden lépésnél iszonyú fájdalmat okozva. Legvégül elvesztettem az egész számok összeadásának képességét.

 A célban természetesen minden meggyógyult és a szám háromszor körbeérte a fejemet és azóta is úgy maradt...

2015. február 8., vasárnap

A szürke hétköznapokra...

Veera Twenty-ten kardigánjára kaptam életemben eddig a legnagyobb dícséretet. Az egyik munkatársam ránézett és ezt mondta: néha igazán felvehetnél valami olyat is, amit te kötöttél. 



Szerintem is ez a legjobb darab, ami valaha lejött a kötőtűimről: még az asszimmetrikus gomboláspánttal is praktikus és a kámzsanyak is szuper lett. A zsebecskéjébe pedig épp bele tudom tenni a kezecskémet (bocs, insider joke, de nem tudtam megállni). 





Remélem nem kiabálom el, de hamarosan újabb kötött kardigán érkezik... és nem a boltból.

2015. január 6., kedd

Hahó 2015

Ez a karácsony nem sikerült valami fergetegesre, elmaradt a hagyományos kötős éjszakázás, ezért idén senki sem kapott a hordhatatlan ajándékaimból és még a betegség is ledöntött vagy három hétre.
A legeslegjobb két napomat Izával és Nikivel társasjátékozással és rajzfilmnézéssel töltöttem, komolyan elgondolkoztam, hogy átképzem magam óvodai kisegítőnek... felüdülés lenne a jelenlegi munkahelyem után.

Ebből is látszik, hogy rám fért már egy kis pihenés, ezért mindentől és mindenkitől távol átkötöttem magam az új évbe...

Egy nyári top készült el ( ezt -5 fokban mutatom be) illetve sok-sok toldozás- foldozás után megszületett az első kötött kardigánom. Kicsit rozoga lett, vannak rajta extra lyukak, de az enyém... Nagyon büszke vagyok a duplán kötött gomboláspántra. A dupla kötést most tanultam és bár az eredeti mintában nem volt benne, enélkül nem is tudom hogy lehetett volna használható kardigánom.




Három hete nem futottam, így most elég szánalmas lenne, ha előjönnék a 2015-ös versenynaptárammal, úgyhogy erről majd talán legközelebb... annyi biztos, hogy ki szeretnék lépni a komfortzónámból, ezért kihagyok majd néhány népszerű versenyt és bevállalok néhány elérhetetlen távot. 

2014. június 14., szombat

Futó kaland



Szemtanúkat keresek.

Aki az Ultrabalaton rajtja előtt két férfit látott a partról a Balatonba esni és erről az eseményről felvételt készített, magas jutalom ellenében, jelentkezzen nálam.

Jelige "Ultrabénák".

2014. február 2., vasárnap

Secret project

Recovering from my Christmas knitting frenzy I started a new project which is challenging and relaxing at the same time... a huge round throw. It must be finished within two months, (HUH that is a short notice), for the birthday of somebody close. Hopefully he is not that into knitting blogs, so it may be safe to show you some progress photos.




So far I've managed to keep it secret, but I'm afraid that later I will not be able to hide such a bulky thing. You can imagine how big it is as I've already joined together three of the longest cables and I 'm planning to join more as I go along...

As for the technical details (but I'm sure you all recognized the pattern):
yarn: Rial Filati Morbidone
pattern: Westknits, Old Forge

Wish me good luck...

2014. január 6., hétfő

Hajó a kedvem





Idén is megtartottam a hagyományos karácsonyi éjszakai kötést: most füleket, orrokat és szemeket készítettem...hajnalig. 

2014. január 2., csütörtök

CPH 12

A munkamániából való kigyógyuláshoz nem elég kivenni a szabadságot és jó messzire utazni, meg kell állni a céges laptopnak az indulás előtti utolsó pillanatban a kézipoggyászba való becsúsztatását is. A gyógyulás útján vagyok: a gép otthon maradt a futóruhák viszont bekerültek a csomagba.
Szeretek idegen helyeken futni, Gé viszont nem szereti ha idegen helyeken futok, ezért kellett a telefon és ezért alakult úgy, hogy edzés közben fényképeztem. Nem tudom visszaadni, mennyire gyönyörű volt Koppenhága karácsony napján, de ha van kedvetek sötét és homályos képeket nézegetni, íme néhány (és ezek még a jobbak).


Az edzés alatt rengeteg magányos futót láttam és már az első kilométeren egy 10- 15 fős csoportba botlottam, akik épp mikulásfutásra gyülekeztek. Bár a dánok nagyon szimpatikus emberek, kedvesek, segítőkészek és jól beszélnek angolul, nem csapódtam hozzájuk, nekem előre eltervezett útvonalam volt ugyanis... a fejembe vettem, hogy elfutok a Kis hableányig és vissza. Az útvonaltervező Christiánián át vezetett, ami biztos nagyon érdekes városrész, de nem hiszem, hogy nekem való: drogosok és hippik lakják, ezért itt kicsit növeltem a tempót.



Még valamit a dánokról: a legelképesztőbb dolgokat is meg tudják oldani hajóval és biciklivel...



Átlátom már annyira ezt várost, hogy a főbb túristacsapásokon ne tévedjek el, már egy kicsit unalmasnak is tűnt a tengerparton végigfutni. Azt hiszem elhaladtam a könyvtár előtt és a másik parton pedig az operaházat láttam. Sokat dobott a hangulatomon a többi futó, itt nagyon népszerű babakocsival futni, ami jó móka lehet.


Kissé lihegve, de megérkeztem a Kis hableányhoz, ami egyben azt is jelentette, hogy elérkeztem a féltávhoz. Lehet, hogy emiatt, lehet, hogy mert épp nem lógott rajta ötven tapizó túrista, de most még szebbnek láttam, mint amire emlékeztem.

Visszafelé futva, az erős szembeszél ellenére, vagy pont azért, még jobb hangulatba kerültem, annyira, hogy mindenfélét megfogadtam, természetesen főleg a jövő évi edzéseket és versenyeket illetően...

2013. december 1., vasárnap

2013 lezár

Teljesen önkényesen, belső naptáramhoz igazodva, úgy döntöttem, hogy a 2013- as évet ezennel, minden különösebb ünnepélyességet mellőzve, lezárom. Az ami ebben a 11 hónapban történt elég volt, január elsejéig engem ne keressen senki. Néhány napig még hajlandó vagyok, szigorúan nyolc órában, csupán levezetésképp, dolgozni. 

A decembert a "megérdemelt pihenés és újrakezdés hónapjának" kiáltottam ki. Napirendem a következő: reggel futás, délelőtt korcsolya, délután kötés, este edzőterem, közte főzés és olvasás. Kicsi építkezés persze, mert ez már beépült a napi rutinomba. Aztán még az országot is elhagyom és ezzel remélem itthagyok minden rosszat és jövőre mindent jobban csinálok majd. 

Persze majd megmutatom mi mindent készítettem a pihenés alatt, van egy hosszú listám és rengeteg fonalam. Egy kis előzetes: az épp most záruló csereberére kötött nyakmelegítő és sapka szigorúan fekete- fehérben.

És egy másik verzió, ami nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, pedig én festettem hozzá a fonalat is és tényleg nagyon igyekeztem.
Azért ezt is becsomagoltam és elküldtem az én angyalkámnak (ez teljes képzavar, de már így alakult ki a sok- sok csereberében: mindenki mindenkinek az angyalkája), hátha nyáron is szeret nyakmelegítőben járni.


Most kaptuk a hírt, hogy 

megszületett 

EMMA. 

Ezt mindenképp jó előjelnek veszem: mégiscsak szép az élet.


2013. szeptember 16., hétfő

OFFTOPIC szatírsztori

Nem tudom, tudjátok e, hogy nekem is megvolt a margitszigeti szatír, akiből akkora sztár lett mostanában. Imádom olvasni a sajtóját, szinte már nosztalgiával gondolok arra az időszakra amikor még hajnalban a Szigetre jártam futni. (Télen a legcsodálatosabb, de erről már sokat áradoztam.) Igen, elhallgattam ezt a kis sztorit, de nem azért, mert szégyellem magam, tudjátok, ennél én sokkal kínosabb helyzetekbe tudok kerülni külső segítség nélkül is.

Eleinte nem vettem komolyan a jelenséget: a férfi a bokorban állt, integetett... visszaintegettem. Jól van, tudom, de kontaktlencsében nem látok jól, sötét is volt, nem vettem észre, hogy nincs rajta ruha.

Néha kijött a bokorból és mellettem futott, integetett és valamit beszélt. Visszaintegettem és mosolyogva jeleztem, hogy zenét hallgatok, ezért nem hallom amit mond, de igen, csodálatos ilyenkor reggel egy kis kocogás... Ekkor már derengett, hogy ez azért nem normális dolog. Aztán egy nap kivettem a fülhallgatót a fülemből és amikor meghallottam, hogy mit kiabál a férfi ( és, hogy mit csinál), na akkor egy akkora sprintet vágtam hazáig, hogy még mindig az az egyéni csúcsom. Mobil persze soha sincs nálam, egy lélek sem volt a környéken... nem volt mit tenni, futni kellett...

Még aznap elmentem, hogy feljelentést tegyek. Azelőtt nem volt dolgom a rendőrséggel, de bíztam bennük: majd kieszelnek valami ügyes cselt és elfogják a férfit. Futó rendőrnő csalikról, meg térfigyelő kamerákról fantáziáltam.

A kapitányságon kopogtatásomra egy rendőrtanuló jelent meg, akinek fiatal korára való tekintettel csak annyit mondtam: "egy szatírt szeretnék feljelenteni". Nem válaszolt, csak visszahúzta az ablakot. Amikor a háttérben ülő idősebb kollégáival történő rövid egyeztetés után visszajött, a következő kérdést tette fel: " Önnek ez a személy az ismerőse, esetleg egy közeli hozzátartozója?"

A szatírt már rég feldolgoztam azóta, de ezt a kérdést soha sem fogom kiheverni. 

Végül egy A4-es papírra fogalmazást kellett írnom, ami szerintem elég jól sikerült, mikor átolvastam még büszke is voltam magamra, milyen lényegretörően, mégis stílusosan foglaltam össze a történteket. Nem használtam csúnya szavakat, bár voltak olyan kifejezések, amik kicsit furcsának tűntek a saját kézírásommal leírva. Összességében élvezhető, kerek olvasmányt kanyarítottam ki az esetből.

Nem sokkal ezután jártam kihallgatáson, de szörnyen gyenge az arcmemóriám, nem tudtam azonosítani a férfit. Később hallottam, hogy elfogták és elengedték. Kicsit csalódott voltam. Nem futok többet a Szigeten, ezzel részemről lezártam ezt a dolgot. 

2013. szeptember 7., szombat

Русский язык is fun



Hello negyvenesek :-). Nem ismerős? Komolyan mondom, rengeteget tanultam életemben és perverz módon élveztem minden percet, de az orosztanulás mindent visz. Olyan kincsekre lelek a neten, hogy minden nap (bár mostanában nincsenek valami jó napjaim a szokásos munkahely- lakásfelújítás horror miatt) vágyok egy kis tanulásra.

Remélem kedvet kaptok Ti is, ha megnézitek ezt az oldalt, vagy ezt a blogot.

És egy nagy kérés: szurkoljatok nekem, hogy holnap reggel befussak a Nike Félmaraton rajtjába... Igen, igen a rajtba, mert szégyen, de mostanában mindenhonnan elkések és több versenyen már futni kellett az utolsó kilométereken, hogy elérjem a rajtot...

Rendszeres olvasók